A knidosi Eudoxos (kb. Kr. e. 390–337) korának egyik legjelentősebb tudósa volt, főleg Kyzikosban és Athénban tevékenykedett. Kutatásai kiterjedtek a filozófiára, a földrajzra, a csillagászatra és a matematikára is. Írásai önállóan nem maradtak fönn, munkásságát későbbi szerzők műveiből és másodlagos forrásokból ismerjük.Eudoxos képmása, Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény, ltsz. 4778.
Az Antik Gyűjtemény domborműve egyszerű, négyszögletes kőtömbön ülő férfialakként ábrázolja. Köpenyt visel, két lábát keresztberakja, felsőteste előredől. Ölében tartott jobbjában irattekercs, baljában talán botot tartott. Hosszú szakálla a filozófus-ábrázolások hagyományát követi, testtartása a tanító szellemi erőfeszítését fejezi ki.
Tudomány nehéz napokra: a Szaktárs Adatbázis egy hónapig tizenkét szakkiadó összes könyvét szabadon hozzáférhetővé tette, köztük számos ókortudományi kiadványt is. A Gondolat kiadó ókortudományi kötetei például ITT, az Osiris történelmi könyvei ITT böngészhetők.
– A találkozásra! – emelte fel poharát Nyika. – Egészségükre! …..Odanyújtott egy kupicát Butonovnak is, aki végre elszakadt a televíziótól. Olyan tekintettel nézett rá, ami Butonovnak nem tetszett. Meg valahogy maga Nyika sem tetszett neki: feje köré szorosan egy ócska zöld kendőt csavart, rakoncátlan hajából semmi se látszott, arca túlontúl hosszúkásnak tetszett, jódszínű, mintás ruhát viselt… Butonov nem foghatta fel, hogy Nyika azt öltötte magára, ami a legjobban állt neki, amiben egy híres festőnek állt modellt, ő javasolta azt is, hogy tekerje szorosan a feje köré a kendőt, és hosszasan, már-már könnyek között nézegette és mondogatta: „Micsoda arc… Istenem, micsoda arc… valóságos fayumi portré…” …..Butonov viszont a fayumi portréfestészetről mit sem tudott, felbőszült, amiért a nő koslat utána, amikor nem is hívták, erre bizony még nem jogosította fel.
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei V. Gilbert Edit és Goretity József fordítása
