Könyvjelző

Új könyvek az Antik Gyűjtemény könyvtárában, 2016/1

 

museum archetypesWellington Gahtan, M. – Pegazzano, D. (eds.):
Museum Archetypes and Collecting in the Ancient World
Monumenta Graeca et Romana 21.
Leiden, 2015

 

 

autopsyMiles, M. M. (ed.):
Autopsy in Athens
Recent Archaeological Research on Athens and Attica
Oxford, 2015

 

 

garlandGarland, R.:
Wandering Greeks
The Ancient Greek Diaspora from the Age of Homer to the Death of Alexander the Great
Princeton, 2014

 

 

couliéCoulié, A.:
La Céramique de la Grèce de l’est. Le style des chèvres sauvages
La collection du musée du Louvre
Paris, 2014

 

 


scopacasaScopacasa, R.:
Ancient Samnium
Settlement, Culture and Identity between History and Archaeology

Oxford, 2014

 

 

ephesos hanghausThür, H. – Rathmayr, E. (Hrsg.):
Hanghaus 2 in Ephesos. Die Wohneinheit 6
Baubefund, Ausstattung, Funde

Forschungen in Ephesos VIII/9.
Wien, 2014

 

 

friedland et alFriedland, E. A. – Grunow Sobocinski, M. – Gazda, E. K. (eds.):
The Oxford Handbook of Roman Sculpture
Oxford, 2015

 

 

 


morgantina6Stone, S. C.:
The Hellenistic and Roman Fine Pottery
Morgantina Studies VI.
Princeton, 2014

 


 

Valóságos fayumi portré

 

51.344_AA_006035
Fajumi múmiaportré idősebb nő ábrázolásával, Kr. e. 1. század /Fotó: Mátyus László/
– A találkozásra! – emelte fel poharát Nyika. – Egészségükre!
…..Odanyújtott egy kupicát Butonovnak is, aki végre elszakadt a televíziótól. Olyan tekintettel nézett rá, ami Butonovnak nem tetszett. Meg valahogy maga Nyika sem tetszett neki: feje köré szorosan egy ócska zöld kendőt csavart, rakoncátlan hajából semmi se látszott, arca túlontúl hosszúkásnak tetszett, jódszínű, mintás ruhát viselt… Butonov nem foghatta fel, hogy Nyika azt öltötte magára, ami a legjobban állt neki, amiben egy híres festőnek állt modellt, ő javasolta azt is, hogy tekerje szorosan a feje köré a kendőt, és hosszasan, már-már könnyek között nézegette és mondogatta: „Micsoda arc… Istenem, micsoda arc… valóságos fayumi portré…”
…..Butonov viszont a fayumi portréfestészetről mit sem tudott, felbőszült, amiért a nő koslat utána, amikor nem is hívták, erre bizony még nem jogosította fel.

 

Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
V. Gilbert Edit és Goretity József fordítása

 


Bolond, nagy Kéz

Látjátok, feleim, ti búsak,
Vigadók, harcosak, levertek?
Egy tréfás Kéz fölirta az égre:
„Ember-pajtások, erre gyertek”.

Bolond, nagy Kéz, iromba betűk:
Tíz öltő szeme belefárad.
S mire az irást jól kibetűzzük,
Már el is futott néhány század.

S mi táncolunk a nagy Kéz alatt.
S mennyi jóság hal meg kevélyen,
Véres fejjel és mennyi ős-szépség,
Mert betűket látunk az égen.

S a Kéz, a nagy, tréfás Kéz, figyel:
Van még itt lenn hívő Pietró?
S ha a betűket már-már olvassuk,
Ő letörli s új betűket ró.

Ady Endre: A nagy Kéz törvénye

 

A14A7831
Ifjúszobor kéztöredéke Klazomenaiból, Kr. e. 6. század vége (?) (Fotó: Mátyus László)

 


Szilágyi János György emlékére

Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.


A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.


A jó, ki hullámüttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.


A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába át.


A zord tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.


Apám, míg lábad bús oromra hág,
Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

Dylan Thomas: Csöndben ne lépj az éjszakába át
Nagy László fordítása



Szilágyi János György (1918–2016)
Nagyon fog hiányozni.


 

Fent: Gnathia-skyphos, Kr. e. 4. század vége, részlet (Fotó: Gáti György)

Archaikus Apolló-torzó

Nem ismerhettük hallatlan fejét,
melyben szeme almái értek. Ám a
csonka test mégis izzik, mint a lámpa,
melybe mintegy visszacsavarva ég

nézése. Különben nem hintene
melle káprázatot s a csöndes ágyék
íves mosollyal, mely remegve lágy még,
a nemző középig nem intene.

Különben csak torzult és suta kő
lenne, lecsapott vállal meredő,
nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,

s nem törnék át mindenütt busa fények,
mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,
mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!

 

Rainer Maria Rilke: Archaikus Apolló-torzó
Tóth Árpád fordítása

 

8412_AA_005171
Márvány ifjúszobor torzója, Kr. e. 6. század közepe (Fotó: Mátyus László)