Beköszöntő

Az elmúlt hónapok során, ahogy terjedt a Szépművészeti bezárásának híre, talán nem volt olyan munkatársa a Múzeumnak, akinek ne szegezték volna neki a kérdést:
– És te mit fogsz csinálni, amíg zárva a Múzeum?
– Hát, ugyanazt – feleltük. Aztán a csodálkozó tekintetek láttán felmerült a gyanú: talán nem csak azt nehéz elképzelni, mit fogunk csinálni ezután, hanem azt is, mivel foglalkoztunk mostanáig.
Egy hónapja van zárva a Múzeum. Az állatkerti szárnyon még viszonylagos a nyugalom; az “ugyanazt” csináló muzeológusokat egyelőre jobban zavarja a bezárt büfé, mint az épületet ellepő ládák, dobozok és állványok sokasága; az Antik Gyűjtemény irodáiban az elmúlt hetekben is a megszokás szerint gördültek a görgetendők és terveződtek a tervezendők.
A kiállítás mit sem sejtő műtárgyai azonban nyugtalankodni kezdtek. Elsőként Euripidés kapta fel a fejét: – Mi ez a nagy csend? Hol a közönség?

A Niobida menekülni próbált.

Más – talán Marcus Antonius? – rosszkedvű közönnyel szemlélte a helyzetet.

Orpheus meg csak pengette a lantját, de hiába – sehogy sem hallatszott a zene a falakon túl.

Végül a filozófus mondta ki a megoldást: ‘blogos’.

Ennek a nyomásnak engedve indul útjára az Antik Gyűjtemény blogja: hogy a bezárás három éve alatt is szóhoz jussanak a műtárgyak, és hogy egy kicsit könnyebb legyen elképzelni, mit is csinálunk itt – látogatási időn túl.